Szorongás és szorongásos zavarok: jellemzők, tünetek és kezelés

izgulok! Lakonikus kifejezés, amelyet könnyű hallani az emberektől a legkülönbözőbb környezetben, valamint a leggyakrabban a pszichoterapeuta rendelőjében. A szorongás a depresszió után a legkeresettebb szó az interneten. A szakirodalomban a pszichológiai és orvosi tudományok bőven leírták riasztó reakcióként, és a józan észben is az aggodalom miatti, gyakran állandó feszültséget jelenti; ez akkor válik kórossá, amikor átható és ellenőrizhetetlen jelleget ölt. A szorongásos tünetek ezután szorongásos zavarokká válnak.

A valóság érzékelésének és aggodalommal és riadalommal való reagálásnak ez a módja ma már teljes pszichopatológiai kép, ha legalább hat hónapig fennáll (DSMV), és jelentős stresszt és jelentős kényelmetlenséget okozhat, ami befolyásolja az életminőséget. Az aggodalom jelentős károsodást okozhat az interperszonális, társadalmi és szakmai kapcsolatokban. A párkapcsolatokat gyakran bonyolítja a zavar.

A gondolatok negatívak, katasztrofálisak, és szomatikus reakciókat is kiválthatnak. Ha a szorongás túlzott, akkor a tünetek, mint például:
nyugtalanság és erős feszültség érzése; fáradtság; koncentrálási nehézség; ingerlékenység; izomfeszültség; alvási problémák, légzési nehézség, szívritmus és gyomor-bél traktus.

Az aggódó emberek hajlamosak folyamatosan figyelni a környezetet keresve potenciális veszélyeket magának vagy a legközelebbi embereknek. Mivel nincs közvetlen valódi veszély, aggodalmuk a jövőre terelődik.
Az állandó aggodalom a veszély elkerülése érdekében a következőket eredményezi:

a) a megkísérelt diszfunkcionális megoldás elkerülésére:

meglepetés ér, vagy legalább a legrosszabbra kell felkészülni;
a negatív érzelmek növekedése annak lehetőségével kapcsolatban, hogy valami féltve megtörténjen;

b) a megkísérelt diszfunkcionális megoldás, hogy segítséget kérjen:

a szorongásos válságból eredő rossz közérzet elkerülése;

c) a diszfunkcionális megoldási kísérletek a reakciók elfojtására.

Ezek az emberek nem a jelenben élik az életüket, mert állandóan a jövőbe vetített képzeletekkel fenyegető gondolkodással vannak elfoglalva, és folyamatosan igyekeznek elkerülni az általuk veszélyesnek tartott helyzeteket.
Számos tanulmány rávilágított a fizikai állapottal való összefüggésre: különösen a fizikai fájdalommal (például fibromyalgia és krónikus reumás betegségek), asztma, irritábilis bél szindróma. Kockázati tényezőt jelent a szívbetegség kialakulásában. A szorongásos tünetek különböző pszichológiai rendellenességekre terjednek ki, és különösen:

Pánikbetegség: ahol a félelmet extrém fenyegetésként érzékelik, olyan eszkalációban, amelyben a személy megrémül saját érzéseitől. A reakciók elleni küzdelem hatástalanul növeli a reakciókat, ahelyett, hogy csökkentené őket, aktiválva egy nem működő eszközt, amely fenntartja a problémát (Nardone G. Panic attack therapy, 2016)

Specifikus fóbiák: vagyis a félt tárggyal való érintkezéstől való fékezhetetlen félelem, amelyet az embernek kerülnie kell. Ahány dolog van a világon, de a legelterjedtebbek az ember környezetével kapcsolatosak (állatfóbiák, magasság, repülés, agorafóbia stb.), de nem csak (Nardone G. Paura panico fóbia 1993)

Hipochondria és patofóbia: a szorongás annak a kísérletnek az eredménye, hogy az ember testét kontroll alatt akarja tartani, ami egy diszfunkcionális folyamatot generál, ami új riasztást generál (Nardone G ,. Beyond the limits of fear 2000).

Obszesszív-kompulzív zavar: ahol a szorongást kóros rituálék csillapítják (Nardone G., Portelli C. Obsessions, compulsions and manias 2013).

Relációs dinamika: amelyben a szorongás mások rettegett ítéletének a terméke: a félelem attól, hogy nem lesz megfelelő; elutasítandó; nem tudja, hogyan uralkodjon önmagán stb. (Muriana E., Verbitz T. A szerelmi élet pszichopatológiája 2010).

A poszttraumás stressz zavar: itt a szorongás és/vagy pánik tüneti reakciók a traumára, amelyek elmúlnak, ha a rendellenesség megszűnik (Cagnoni F., Milanese R. Cambiare il past 2009).

depresszió: a szorongás az érzelmek szabályozásának nehézségével jár, és akkor ér véget, amikor a lemondás válik az uralkodó megoldási kísérletté (Muriana E., Pettenò L., Verbitz T. A depresszió arcai 2006).

Szexuális zavarok: ahol a teljesítményszorongás gyakran a probléma fennmaradásának generátora (Nardone G., Rampin M. Amikor a szex válik problémává 2015).

Táplálkozási zavarok (anorexia, bulimia, hányás szindróma és falás): amelyben a szorongás egyrészt sajátos félelemként, másrészt az étel irányítására tett kísérletként jelenik meg (Nardone G. Verbitz T., Milanese R. The börtön of food 1999).

Magasabb szintű mentális zavarok (pszichózis, Borderline, paranoia és bipoláris zavarok): amelyben a szorongás szinte mindig jelen van még téveszmékkel együtt is. (Muriana E., Verbitz T., Nardone G. megjelenés alatt)

A RÖVID STRATÉGIAI PSZICHOTERÁPIA HATÉKONYSÁGÁNAK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK EREDMÉNYEI

A Brief Strategic Therapy specifikus protokollokkal rendelkezik a szorongás és a gyakran mögöttes rendellenességek kezelésére, amelyek minden más pszichoterápia hatékonyságánál magasabb hatékonysággal és hatékonysággal képesek megoldani a problémát.
A rendellenességből való teljes felépüléshez viszonyított hatékonyság (amely három nyomon követési találkozót foglal magában) átlagosan a következő 7 alkalom a teljes kezelés alatt. Ha viszont a rokkantság megszűnését, illetve a tünetek feloldását vesszük figyelembe, akkor ez a minta összességében az első 4 alkalom, illetve a terápia kezdetétől számított 2/3 hónapon belül megvalósult.
A kezelési protokollok eredményessége:

Fóbiás és szorongásos zavarok (az esetek 95%-ában)
Obszesszív és kényszeres betegségek (az esetek 89%-ában)
Táplálkozási zavarok (az esetek 83%-ában)
Szexuális diszfunkció (az esetek 91%-ában)
Hangulatzavarok (az esetek 82%-ában)
Gyermek- és serdülőkori rendellenességek (az esetek 82%-ában)
Internet-függőségi zavarok (az esetek 80%-ában)
Feltételezett pszichózis, borderline és személyiségzavar (az esetek 77%-a)

Jól érthető, az a tény, hogy a pszichopatológiák határozottan elszenvedhetők és évekig fennmaradhatnak, nem jelenti azt, hogy a terápiának egyformán fájdalmasnak és idővel elhúzódónak kell lennie. William Shakespeare szavaival szeretnénk erre emlékezni "Nincs olyan éjszaka, amely ne látná a nappalt".

Dr. Emanuela Muriana, (hivatalos pszichoterapeuta és a Stratégiai Terápiás Központ oktató professzora)

BIBLIOGRÁFIA:

Cagnoni F., Milanese R. (2009). Változtasd meg a múltat. Ponte alle Grazie.
Muriana E., Pettenò L., Verbitz T (2006). A depresszió arcai. Ponte alle Grazie.
Muriana E., Verbitz T. (2010) A szerelmi élet pszichopatológiája. Ponte alle Grazie.
Nardone G. (1993) Félelem a pánikfóbiától. Ponte alle Grazie.
Nardone G. Verbitz T., Milanese R. (1999). Az élelmiszerbörtönök. Ponte alle Grazie.
Nardone G. (2000) A félelem határain túl. Ponte alle Grazie.
Nardone G. De Santis G. (2011) Cogito ergo szenvedek. Ponte alle Grazie.
Nardone G., Portelli C. (2013) Megszállottságok, kényszerek és téveszmék. Ponte alle Grazie.
Nardone G. (2013) Javíts ki, ha tévedek. Ponte alle Grazie.
Nardone G. (2016) Pánikroham terápia. Ponte alle Grazie.
Watzlawick P, Nardone G. (1997) Rövid stratégiai terápia. Ponte alle Grazie.